Új időszaki kiállítások a Jósa András Múzeumban

Két új időszaki kiállítás nyílik a Jósa András Múzeumban 2013. szeptember 13-án: Ásványok és meteoritok titkos világa, valamint In memorian Molnár Mátyás – Molnár Mátyás emlékkiállítás. A kiállítások megnyitója 2013. szeptember 13. délelőtt 11 óra. A kiállítást megnyitja dr. Ulrich Attila.

„In memoriam Molnár Mátyás”
Válogatás a Vay Ádám Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből
 
 
Molnár Mátyás (Karácsond, 1923 – Vaja, 1982) pedagógus, népművelő, a vajai Vay Ádám Múzeum alapító igazgatója, aki Szatmárcsekén kezdte pályáját, majd Túristvándiban tanított 10 évig feleségével együtt. Pedagógusi munkája mellett kapcsolatot tartott a térségből származó, annak problémái iránt érdeklődő, később különösen ismertté vált értelmiségiekkel, mint Váci Mihály, Ratkó József, Czine Mihály, Végh Antal, Balázs József.
1957-ben Vajára helyezték, ami döntő szerepet játszott abban, hogy 1964-ben a vajai várkastélyban megnyílhatott a Vay Ádám Múzeum, amelynek igazgatója lett.
 
 
A vajai modern képzőművészeti gyűjtemény különleges országunk történetében, ugyanis az ott szereplő művek mindegyike alkotóik ajándéka. Nem műgyűjtő mecénás, még csak állami vagy társadalmi szervezet sem segítette létrejöttét anyagi támogatásával.
A gyűjtemény története akkor kezdődött, amikor a Budapesten élő, megyénkből elszármazott művészek tudomást szereztek arról, hogy a vajai várkastélyban Molnár Mátyás kezdeményezésére alkotó-otthon létesült. Az is kiderül számukra, hogy a kastély termei kiválóan alkalmasak műtárgyak bemutatására, s ez a lehetőség formálta meg a gyűjtemény gondolatát. 1966 márciusában harminchat darab, a vajai múzeum részére adományozott műtárgyat vett jegyzékbe Molnár Mátyás, amely gyűjtemény az évek során a többszörösére gyarapodott.
A Jósa András Múzeumban a most nyíló tárlat ebből az országosan is elismert gyűjteményből mutat be egy válogatást a képzőművészet palettájáról, így festmények, szobrok és kisplasztikák ékesítik a kiállítást.    
 
 
 Ásványok és meteoritok titkos világa
 
 
 
A Jósa András Múzeumban megtekinthető ásványgyűjtemény eredetileg a Kossuth Lajos Gimnázium Ásványtárának tulajdona volt, melyet a Múzeumnak ajándékozott. A gyűjtemény eredetileg 500 darab ásványból állt, s maguk az ásványok, az ásványtani rendszer 9 főbb eleméből 6-ban jelenik meg különféle típusokban.
 
A gyűjtemény egy kis kitérővel 1976-tól a Rudabányai Bányatörténeti Múzeum kiállításait színesítette, ahol kiemelkedően foglalkoztak az ásványokkal is. Innen került aztán a Budapesti Természettudományi Múzeumba a két nemzetközileg is ismert és elismert meteorit (Kisvarsány és Nyírábrány), illetve két igen szép és ritka tolcsvai nevű ásvány.
 
A gyűjtemény legértékesebb elemei egyértelműen a meteoritok, melyekből öt darab van a múzeum tulajdonában. A két nemzetközileg is ismert meteorkő kondrit típus, mindkettőt megvágták és elemezték már anyagszerkezetét. Minden nemzetközi és hazai listában szerepelnek, egy kilónál több volt az egykori súlyuk a vágás előtt.
 
Igen érdekes a kisvarsányi eset, ami az 1914-es hullás eredménye, ugyanúgy mit a nyírábrányi.
 
A hullás története:
 
„A múlt vasárnap [május 24.] estefelé 3/4 7 óra tájban szokatlan látvány ragadta meg az utcákon és vásártéren, az országos vásár miatt különben is nagyszámmal járókelők figyelmét. Az északnyugati égboltozaton hirtelen erős fénysugár jelent meg, amely az égboltozatot több mint egyharmad részében ívelte át északkeleti irányban. Ott egy ponton hirtelen szétpattant, s három részre oszlott szét. A fénysáv még (...) pár percig látható volt. A szétpattanás helyén füstszerű kis szürke felhő keletkezett, amely lassacskán oszlott szét. A szétpattanás zaja mintegy 5–6 másodperc múlva érkezett meg, gyors egymásutánban bekövetkező három távoli ágyúlövéshez hasonlóan. A robbanás zaja és a légnyomás oly erős volt, hogy a városban sok ablak megrezdült tőle. Nyomban meg volt állapítható, hogy a fény és a zaj egy szokatlan nagyságú meteortól származott. A szétpattanás helye Nyíregyházától északkeletre esik, mert Kemecse és Demecser vidékén viszont a dörej Nyíregyháza irányából volt hallható. A hullócsillag maradványai valahol Pazony és Tura tájékán estek le. A pesti lapok szerint Hajdúhadház határában is leesett egy nagyobb meteorkő, amelyet a pásztorok a földbe mélyen befúródva meg is találtak. A két légi tünemény bizonyára egyazon meteornak a Föld légkörébe jutásából és szétrobbanásából származott.” (Forrás: Nyírvidék 1914. május 28-i számának tudósítása)
 
 
Az 1914. évi meteorhullás Szabolcsvármegyében
 
„Május hó 24-én, délután 8 óra tájban Dohnál József vőmmel szobámban beszélgetvén, hatalmas dörrenés riasztott fel, mely csak egy másodpercnek töredékéig tartott, és ajtókat, ablakokat, mint mindenütt Nyíregyházán, erősen megrázott. Hirtelenében azt hittük, hogy földrengés van; de mivel a dörgés csak igen rövid ideig tartott, azt meteorrobbanásnak kellett tartanunk. A 27-én este 9 és fél órakor Nyíregyházán is észlelt gyenge földrengést a 24-i meteorkőhullással összefüggésbe hozni nem lehet. A tüneményt szobámból nem láthattam. A meteor Gávától, Nyíregyházától, Újfehértótól, Mándoktól keleti irányban tűnt fel, és a horizont felett 20–30 foknyi magasságban, pár egész percig tartó harántos, fehéres füstszalagot hagyott maga után, amiből azt lehet következtetni, hogy a meteor nem szemben jött keletről, hanem északkeletről délnyugati irányba vonult. Kanizsay Tiborné Újfehértón körte alakúnak látta és kétszer-háromszor szélesebbnek, mint a Nap, vagy a Hold. Mivel az innen 80 kilométer távolságra eső Mándokon is keletre látták a nagy dörgéssel jelentkező, több percig tartó füstvonalat maga után hagyó meteort feltűnni, valószínű, hogy az valahol Ung vármegye felett, vagy még azon túl robbanhatott fel, amit azonban csak az ottani értesülésekből lehetne megállapítani. A dörgés némely helyen rövid ideig, másutt hosszan tartó volt, ami a fellegek viaszhangzásában leli magyarázatát. Hegyek között a puskalövés is hosszan visszhangzik, valamint a villámnak szempillantásnyi csattanása is a fellegek között. Kétségtelen, hogy az izzó tömegnek a sziporkázással egyidejű eltűnése a meteor szétrobbanásának idejét jelezte. Evva István főszolgabíró május 28-án megállapította, hogy Kisvarsány határában, Szőke István előtt két darab fúródott a földbe, az egyik ökölnyi volt, a másik ennél is nagyobb. Ugyanott, állítólag, több darab a Tiszába is hullott. A kétökölnyit széjjelverték és abból a pataki kollégiumnak is jutott; több darabot pedig széjjelhordtak. Ezek közül Szilágyi István, gemzsei lakostól egy 50 gramm és egy 18,70 gramm súlyú kisebb darabot megkerített, amelyeket Virányi [Sándor] június 1-jén múzeumunknak beküldött. A nagyobbik darab Balogh Miklós nagyvarsányi református lelkész úrnak birtokába került. A beküldött meteor nem vas, mint a legtöbb esetben, hanem kő, valószínűleg augit, itt-ott pirit, vagy olivin pontocskákkal. Külseje sima, hullámos, megmérhetetlen vékonyságú koromfekete réteggel borítva, belseje világos hamuszínű, finom szemcsés törésű. Gavallér János kisvarsányi református lelkész úr a múzeum részére egy 110 gramm súlyú letört darabot küldött be.”
 
(Forrás: Dr. Jósa Andrásnak, a Szabolcs vármegyei Múzeum igazgatójának cikke a Szabolcsi Hírlapban, idézte Kiss L. (1934): Az 1914. évi meteorhullás Szabolcsvármegyében. Természettudományi Közlöny, 66, 533–535.)