In memoriam Kelemen Lajos

A napokban vettünk végső búcsút Tiszadobon Kelemen Lajostól. A sors igen szűkösen szabta meg földi létét, mert mindössze 62 esztendőt sikerült megélnie. Az utóbbi években az egészsége méltatlanul cserbenhagyta, sokat betegeskedett. A végtisztességet gyermekei, rokonai, szerettei, barátai, volt munkatársai adták meg számára és kísérték el az utolsó útján.

Az Andrássy kastélyban eltöltött közös gyermekkorunk jogosított fel bennünket arra, hogy 1950-70- s évek közötti időszakban,
amikor is az édesapja – Kelemen Lajos – volt hosszú éveken keresztül az igen nevezetes Gyermekváros igazgatója, Lajos is velünk, a gyermekvárosi gyerekekkel közösséget vállalva töltötte gyerekkorát.

Ettől függetlenül nem mondható el, hogy kivételezett helyzetben lett volna, sőt, miután úgy az édesapja, mint az édesanyja - Mária néni – az akkor 200-300 gyereket is befogadó kastély ellátottjai körül kellett, hogy tevékenykedjen, így érthetően talán rá kevesebb figyelem és idő juthatott a szülői szeretetből.

Akár több ezerre is tehető azoknak a gyerekeknek a száma, akik itt nevelkedhettek fel 1946-2007 között. Nagyon sokan – bár a körülmények folyamatosan változtak – szülői szeretettel néztek fel az áldozatos munkálatokat végző Lajos szüleire. Mi, volt „lelenci, menhelyi”, állami gondozottak az utolsó percig tartottuk vele gyerekkori baráti kapcsolatunkat.
Nyugodj békében Lajos!

A Gyermekvárosiak nevében búcsúzik: Kutnyik Pál, Farkas Imre, Stick Gyula