Hogyan tekintsünk a kényszerességre?

Hogyan tekintsünk a kényszerességre? A címet elolvasva ki jut először eszünkbe? Emlékeznek-e a televízióban nagy sikerrel futott "Monk - A flúgos nyomozó"-ra? Kedves, szerethető figura, akit egyes kényszeres cselekedetei rabbá tettek a mindennapi életben.

 

 

Klinikai értelemben véve a kényszerességet kicsit másként kezelik, mint a hétköznapi életben megszokott rituálékat. Mindenki életében vannak bizonyos tevékenységek, amit minden nap ismétlésszerűen végez, de hol a határ? Mégis mi a különbség az ártalmatlan rituálé és a kényszeresség között?

 

Késztetés érzése, hogy elmulasztottunk valamit

 

A hétköznapi életünk egyes mozzanatai mindig ismétlésszerűen zajlanak, ezek nagy léptékben a következők: felkelünk, megisszuk a reggeli kávénkat, reggelizünk, felöltözünk, indulunk a munkába, munka végeztével haza, majd esti fürdés, és irány az ágy. Vannak olyan tevékenységek, melyeket nem lenne muszáj mindig elvégezni, mégis ragaszkodunk az hozzájuk, hiszen számunkra ennek a cselekedetnek értéke van. Erre kiváló példa, ha elindulunk otthonról, és szöget üt a fejünkben egy kérdés: "Bezártam-e az ajtókat?" Persze, az otthon védelme fontos, tehát járjunk utána, hogy tényleg bezártuk-e az ajtót. Amennyiben erre már nincs mód, mert mondjuk már fél órája robogunk a zónázó vonaton, akkor ez a kérdés, mennyire fogja befolyásolni a napunkat? Okozni fog-e jelentős mértékű funkcióromlást vagy szenvedést? A kényszerbetegség beismeréséhez nagy bátorságra van szükség. A tüneteket pedig pszichoterápia segítségével hatékonyan helyre lehet tenni.

 

Hogyan tekintsünk a kényszerességre?Hol kezdődik a probléma?

 

A diagnosztikai rendszerek akkor tekintik "kényszernek" az egyes gondolatokat vagy cselekedeteket, ha ezek a napi rutinnak vélt tevékenységek sok időt, akár több órát vesznek el a mindennapokból. Amennyiben ezeket nem végzi el a beteg, szenvedést, jelentős szorongást él át. Ekkor nem tekinthetünk ezen cselekvésre úgy, mintha ártatlan szokások, rituálék lennének.

 

Tehát a kényszer jelentkezhet gondolatok és cselekvések formájában

 

A kényszerbetegséget más néven obszesszív-kompulzív zavarnak hívják. Az elnevezés utal a kényszeres gondolatokra (obsessio), ami rendszerin az akaratunktól függetlenül, folyamatosan vissza-visszatérő, betolakodó módon jelentkezik. A kényszerimpulzusokról is érdemes pár szót ejteni, hiszen ezek késztetik a beteget arra, hogy elvégezze a szorongás oldására szolgáló cselekedeteket.

 

A kényszercselekedet (compulsio) célja, hogy a kényszergondolat által kiváltott szorongás érzetét csökkentse, semlegesítse. Ha nem valósul meg a kényszertevékenység, akkor az feszültséget, heves szorongást válthat ki a betegből.

 

Elég gyakori betegség

 

Pontosabban: mára az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegségként tartják számon. Akár magunk, akár egy hozzátartozónk javára szakemberek segítségét is érdemes kérni személyesen, vagy ha csak felmerül egy-egy kérdés a betegség kapcsán, akár írásos formában is.