Kerekes székkel az utcára - Szemelvény a mai magyar valóságról

A törvény által biztosított téli kilakoltatási moratórium decembertől márciusig némi haladékot jelent a kilakoltatásra várók részére. Igaz, eddig még senki nem tudta megmondani, miért pont ez az időszak került megjelölésre – hiszen novemberben vagy márciusban általában ugyanolyan hideg van, mint a többi téli hónapban.

 

 

 

Néhány sikertelen parlamenti próbálkozás, mely szerint a kilakoltatási tilalmat egy kicsit hosszabbra nyújtaná, nem talált meghallgatásra. Mint ahogy az elmúlt évben is, a november lesz az a hónap, melyben a legtöbb kilakoltatást bonyolítják le az egész országban. Saját statisztikánk szerint ebben a hónapban háromszor annyi kilakoltatás történik, mint az előző negyed évben összesen. Nyilván itt a bank „üzleti érdekei” befolyásolják ezt a folyamatot.
 
Nem történt ez másképpen annál a székesfehérvári családnál sem, akik a mai napon kerültek kilakoltatásra. A család története teljesen szokványos. Az árfolyamváltozás miatt jelentősen megnövekedett törlesztő részletet már nem tudták fizetni. A bank rövid időn belül eladta a tartozást a faktor-cégének, amely úgy próbált „segíteni”, hogy közben a kamatok és késedelmi kamatok miatt megduplázódott hitelre gyakorlatilag uzsora-feltételekkel adott volna még részletfizetési lehetőséget. Természetesen volt választása az ügyfélnek: vagy kifizeti az eszméletlenül magas töltőrészletet, amely az eredetinek csaknem a kétszeresére nőtt, vagy „repül”. (Bizonyára az ország egyik leggazdagabb embere még jó néhány korszerű tehenészetet szeretne megnyitni és erre minden valószínűség szerint lesz is lehetősége, hiszen párját ritkítja az az üzleti mohóság, amely az említett Faktor-céget jellemzi.) A család még küszködött egy darabig váltakozva a külföldi munka és az itthoni munkanélküliség között, de elérkezett a mai nap is, amikor a család három megmaradt tagja kétségbeesetten  próbál valamilyen lakhatási lehetőséget biztosítani magának. Ez csak kettőjükre igaz, a család súlyosan mozgáskorlátozott tagja a kerekes székéből csak némán szemléli az eseményeket.
 
A nyilvánvaló szabálytalanságok ellenére és a megemelt illetékeknek köszönhetően még a peres eljárás elindítása is megoldhatatlannak látszik számukra.
 
Biztos vagyok benne, hogy a Parlament minden egyes tagja tisztában van azzal, hogy létezik kb. 150 ezer családból álló réteg, aki teljes egészében kimaradt abból a folyamatból, amely elméletileg a hitelesek helyzetét rendezte. Ha még számba vesszük a 25 ezer Eszközkezelőre jogosultat is, a megmaradt szám is túlságosan nagy ahhoz, hogy némán elmenjünk mellette. Sajnos az látható – és minden jel arra mutat – hogy a továbbiakban már semmilyen adósmentő intézkedés nem várható.
 
Mindenkinek saját magának kell megvívnia a maga harcát, bár kevés kivételtől eltekintve, nem a saját hibájukból kerültek nehéz helyzetbe.
 
 
Mi várható még a most bevezetésre kerülő pénzügyi ombudsman intézménytől? Vajon mi lesz a feladata? Meg tudja-e majd állapítani ezeknek a szerződéseknek a hiányosságait, hibáit, be tud-e „szállni a ringbe”, hogy a már régóta esedékes banki termék átvilágítását végre már valaki elkezdje hivatalos formában is, és választ adjon azokra a kérdésekre, amelyek még mind a mai napig tisztázatlanok?
 
 
 
Kovács László
főtitkár
Banki és Végrehajtási Károsultak
Fogyasztóvédelmi Egyesület