SÖTÉT NAPOK – FEKETE ÉVEK 3.: A GULÁG EMLÉKÉVBEN SEM BESZÉLÜNK TÖBBET A MÁLENKIJ ROBOTRÓL

Mindig vannak fellángolások, aztán a tanár megint ott van magában – mondja Ilyés Gábor helytörténész, aki természetesnek tartja, hogy a történelemtanításba, amikor csak lehet, beleszövi a helyi eseményeket, párhuzamot von az országos történésekkel, hogy a diákok érzékeljék, sok történelmi eseménynek vannak helyi vonatkozásai. Így válik átélhetőbbé és személyessé a történelemtanítás. Hogy a városalapító Károlyi hús-vér ember volt, Nyíregyháza bombázása pedig nem is olyan régen történt, élnek még, itt járnak köztünk, akik ezt gyerekként átélték.

– Amikor a II. világháborúról tanulunk, a gyerekek elmesélik, hogy otthon is beszélnek róla csakúgy, mint a Rákosi- és a Kádár-korszakról. Gyakran visszatérő téma, hogy sokuk családjában, rokonságában voltak hadifoglyok, elhurcoltak. Most már mernek erről beszélni otthon is.

Néhány évvel ezelőtt jelent meg a Málenkij robot című könyv, Ilyés Gábor szerkesztésében. A Nyíregyházi Városvédő Egyesület kezdeményezte magát a gyűjtést, hogy a túlélők, hozzátartozók mondják el visszaemlékezéseiket.

A túlélők hozzátartozói elmesélték, hogyan fogták és hurcolták el szeretteiket, hogyan várták tőlük, róluk a híreket, hogyan kapták a halálhíreket. A Szovjetunióból hazatérőknek azt kellett mondaniuk, hogy a táborokban idilli állapotok voltak. Megtiltották nekik, hogy a rémtettekről beszéljenek. Gyötörte őket az állandóan visszatérő reménytelenség, s hogy nem beszélhettek róla. Ott volt a fájó seb, amely sosem akart behegedni.

A könyvből órán szokott felolvastatni a gyerekekkel, hogy megérintse őket is a közelmúlt történése. Hiszen azok, akik a könyv lapjain megszólalnak, vagy akiknek alakja megelevenedik, nagyszüleik, dédszüleik ismerősei voltak. Emberek, akik itt éltek, ezeken az utcákon jártak nap, mint nap.

A GULÁG-ot megjárt, vagy onnan vissza sosem tért áldozatoknak élnek még leszármazottaik. Ők még emlékeznek, s amit tudnak, azt meg kell hallgatnunk, le kell jegyeznünk.

– Úgy érzem, ami most nem történik meg, utána már nem lesz rá lehetőség, feledésbe fog merülni. Nem lehet már annyi évforduló, hogy amit most elmulasztunk, később pótolhassuk.

Ha most nem foglalkozunk ezzel a témával, akkor mikor, ki fog? Kinek lesz fontos? – kérdezi a helytörténész, aki hozzáteszi: „Úgy érzem, ha nem jelenik meg ez a kötet, ha nem hallom a tragikus beszámolókat, lehet, engem sem érint meg annyira a téma.”

Ilyés Gábor szerint nagyon fontos a megérintettség és a téma iránti elkötelezettség. Ezért is volt számára fontos, hogy nemrég egy beregszászi konferencián vehetett részt előadóként, ahol a hasonló érdeklődésű emberek megerősítették ebben a hitében. Megrázó volt számára az a fáklyás felvonulás is, amellyel a beregszászi emberek tisztelegtek az elhurcolt embertársaik előtt.

A rendszerváltásig ez tabutéma volt, sokan otthon sem mertek beszélni róla. Amikor pedig már lehetett, alig volt, aki még emlékezhetett.

A GULÁG Emlékév jó alkalom lehetne, lehetett volna arra, hogy a tankönyvekben is a helyére kerüljön történelmünknek ez a tragikus időszaka. Volt is szó arról, hogy mostantól bővebben foglalkoznak ezzel a témával, de a tankönyvekben ez a törekvés még nem jelent meg. A legújabb, kísérleti tankönyvben mindössze egy mondatot szentelnek a témának és a málenkij robot kifejezést le sem írják!

Fellángolások vannak, aztán elhamvadnak.

Ilyés Gábor szerint az is megoldás lehetne, és nagy segítség a tanároknak, ha – mint más témarészeknél – forrásrészletekkel gazdagítanák a tananyagot. Ezek alapján már tudnának miről beszélni a történelemtanárok.

Tanárként Ilyés Gábor fontosnak tartja, hogy a tanítványaival eljutottak Szolyvára – megismertette őket a témával, a táborral, olvasták a táblákon sorakozó neveket.

Hiába a szándék, 2015-ben is keveset beszéltek a málenkij robotról. Aminek lehet anyagi oka is. Hiszen azoknak az embereknek az utódai, akik odavesztek, joggal tarthatnának igényt kárpótlásra az elvesztett életekért, a szenvedésekért, nélkülözésekért.

Hasonló következtetést vonta le egy Nyírmihálydiban élő, 70-es éveiben járó ácsmester, Szabó András is, aki évtizedek óta gyűjti, rendezi a málenkij robottal kapcsolatos helyi dokumentumokat. Úgy véli, az államnak nagyon sok pénzébe kerülne, ha a málenkij robot áldozatai után kárpótlást kellene fizetnie.

Egyszóval: bizonyos vonatkozásokban még mindig tabutéma a GULAG. Ezért jó az, hogy vannak olyan elszánt kutatók, civil szervezetek, akik hivatástudatból tovább kutatják a témát és megosztják eredményeiket a nagyközönséggel.

Az említett kiadványon kívül 2016. decembertől egy új kiadvány is az érdeklődők rendelkezésére áll: Sötét napok, fekete évek címmel a TEMI Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Ház Alapítványa jelentette meg helytörténészek, írók, költők írásaiból összeállított antológiáját, mely ingyenesen letölthető az alábbi címről:

SÖTÉT NAPOK - FEKETE ÉVEK letöltés

Dr. Daragóné Cservenyák Katalin

(A cikk a Szovjetunióba hurcolt hadifoglyok és kényszermunkások emlékéve keretében, a GULAG Emlékbizottság támogatásával jelent meg.)