Oda megyünk ahol kellünk...

„Oda menjünk, ahol kellünk, Ahol nekünk öröm lennünk 2” Tavaszköszöntő zenés-táncos műsor és táncház - A Váci Mihály Kulturális, Művészeti és Gyermekcentrum, a mindenki számára közismert Nyírség Táncegyüttes és a Bürkös Zenekar vendége a Parno Graszt Zenekar.

A rendezvényre 2009. március 14-én (szombaton)  18.00 órától  az Alvégesi Művelődési Házban (Nyíregyháza, Honvéd u. 41.) került sor.

PARNO GRASZT

„Három szó elég megmondani, mi a Parno Graszt : sugárzás, őszinteség, közvetlenség.”
(Kovácsy Tibor, Amaro Drom)

“Mindegy, hogy hatvan embernek játszanak egy falusi keresztelőn vagy több ezer embernek egy nemzetközi színpadon, a hangulat ugyanaz: áttetszően tiszta derű, mintha könnyű szél fújna.”

(Kovácsy Tibor, Amaro Drom)

A kispaszabiak neve 20 éves fennállásuk óta egyet jelent az autentikus cigányzenével. Esetükben az autentikus valóban eredetit, hamisítatlant jelent, hiszen amellett, hogy zenei anyagukat maguk gyűjtötték a szabolcs-szatmári Paszab és környékéről, a zenekar mind a mai napig innen indul vándorútra koncertről koncertre, legyen az Párizsban, Moszkvában vagy éppen Jászberényben a Csángó Fesztiválon. A nagyvárosoktól való elszigeteltségben zenéjük így őrizhette meg ősi, eleven karakterét, a zenekar pedig sugárzó, őszinte, közvetlen természetét. Mindezt bárki személyesen is átélheti fergeteges hangulatú koncertjeiken, ahol a zenekar tagjai maguk táncolják a szatmári botolót, párost és cigánycsárdást, a mulatozás pedig kifulladásig tart!

Zenéjük nemcsak itthon érték: Rávágok az zongorára című első lemezük 2002-ben – elsőként a magyar zenekarok közül – a 7. helyen végzett az Európai Világzenei Ranglistán (World Music Charts Europe). Hagyományőrző tevékenységük elismeréseként  2003-ban a BBC dokumentumfilmet forgatott róluk, a svájci Vibrations pedig 2005-ben beválasztotta őket az év tíz legjobb zenekara közé. 

A zenekar legújabb, harmadik albuma 2007-ben jelent meg, melyről 1-1 dal röviden ezután fel is került két nemzetközi válogatáslemezre. “Ez a világ nekem való – hirdeti a cím, és aki berakja a lemezt a lejátszóba, szűk egy órára el is hiszi. A nótákban most is az a jó, ami a Parno Graszt puritán letisztultságú, hagyományőrző zenéjében mindig – megcsiklandozzák a rejtett virtust, és akkor – nincs mese – ropni kell, míg meg nem gyúl bennünk a pálinka.” (Klementisz Réka, Magyar Nemzet)