20 éves a védőnői szak, 95 éves a védőnői szolgálat

2010, június 4 - 06:00

20 éves a védőnői szak, 95 éves a védőnői szolgálat A Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar “20 ÉVES A VÉDÕNÕ SZAK, 95 ÉVES A VÉDÕNÕI SZOLGÁLAT“ elnevezésű jubileumi rendezvényére kerül sor 2010. június 04-én, Nyíregyházán, az Egészségügyi Kar Zilahi termében.

Programok:

1030-1045 Megnyitó

dr. Kalapos István dékán
Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar
Köszöntõ
dr. Berta András centrumelnök-helyettes
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum
PROGRAM

1100-1115 Néhány emlék a kezdetekrõl

dr. Lukácskó Zsolt

1115-1130 Tempus fugit

Jávorné Erdei Renáta

1130-1145 Emléklap átadása

1145-1215 95 éves a védõnõi szolgálat

Kahlichné dr. Simon Márta

1215-1225 Elismerések átadása

1225-1245 Szünet

1245-1255 A XXI. század védõnõje

Orbánné Lakatos Judit
ÁNTSZ Észak-alföldi Regionális Intézete

1255-1345 A védõnõi képzés a felsõoktatási intézményekben

dr. Czinner Antal
Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar
Harjánné Brantmüller Éva
Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar
dr. Kiss-Tóth Emõke
Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar
Rantalné Szabó Márta
Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és
Szociális Képzési Kar
dr. Kósa Zsigmond
Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar
Állófogadás

 
 
A védőnői szolgálat kezdetei több, mint 90 évvel ezelőttre nyúlnak vissza.
 
 
20 éves a védőnői szak, 95 éves a védőnői szolgálat1915. június 13-án megalakult az Országos Stefánia Szövetség az Anyák és a Csecsemők Védelmére, melynek névadója és védnöke Stefánia belga királyi hercegnő volt. A szövetség megállapította, hogy a védelemnek fokozatosan az egész országra ki kell terjednie, és először a leginkább veszélyeztetett helyeken kell kezdeni a kiépítését.
 1915. novemberétől két hetes tanfolyam keretében elindult a Stefánia védőnőképzés, amely 1918-tól három hónapos, majd 1921-től egy éves képzési időt vett igénybe.
A védőnői munka központi feladata a prevencióban való aktív részvétel volt.
 
 
Megalakulásakor két főcélkitűzése volt:
-a csecsemőhalandóság csökkentése és a
- nemzet számbeli erősbítése.
 
 
A védelem alapfeltétele az alakuláskor:
- az anya nem kerülhet rosszabb gazdasági helyzetbe azért, mert új embernek ad életet és gyermeket nevel...
- az anyát és magzatját meg kell óvni a szülési folyamat veszélyeitől
- lehetővé kell tenni, hogy minden anya maga szoptassa csecsemőjét
- a tudatlanság a csecsemő nevelés köréből száműzendő az anyák megfelelő tájékoztatása által
- a társadalom ismerje fel a nagy csecsemőhalandóságban rejlő óriási nemzeti veszedelmet.
Akkoriban azokban az országokban, ahol hasonló gondok és feladatok voltak, az anya-, gyermekvédelem elsősorban azon az elven működött, hogy a szociálisan rászoruló, vagy problémával küszködő anya keresse fel azokat az intézményeket, melyek segítséget, tanácsot adnak.
 
 
A magyar módszer merőben más volt.
„Az egész akció gerincét a hivatásos és megfelelően kiképzett védőnői szervezetnek kell képeznie. Miképpen az egész közegészségügy az orvosi karon, a szülészet a jól képzett bábákon nyugszik, azonképpen az anya- és csecsemővédelemnek az elméletileg és gyakorlatilag képzett hivatásos védőnői testületeken kell nyugodnia” Tauffer Vilmos így fogalmazta meg az anya- és csecsemővédelem „magyar módszerét”:
„Minekünk be kell hatolni a nép közé, hajlékában kell felkeresni őt, be kell férkőznünk bizalmába, le kell küzdenünk előítéletét az új iránt, és ki kell ragadnunk a rossz szokások és babonák karmaiból, ha arra várunk, hogy ő jöjjön hozzánk tanács- és segélyért: ügyünk veszve van... Ehhez a munkához a társadalom saját gyermeke szükséges, aki többé-kevésbé bizalmasa a szülő-anyának és a családnak.”
„Az anyát otthonában felkeresni és bizalmát megnyerni, nevelve vezetni csecsemője szoptatása és egészségben való felnevelése érdekében.”
”A védőnő körzetében lehetőleg már a terhesség alatt és a szülés közeledtével puhatolódzék az érdekelteknél, vajon lehet-e segítségére higiénés szempontokból, szociális támogatásával, vagy anyagi szükség esetén...”
A kezdeti törekvések és a jól szervezett szakmai munka eredményeként és elismeréseként a hálózatot fokozatosan és folyamatosan bővítették.

A 20-as évek közepétől a gondozási korhatárt kibővítették 3 éves korról 6 éves korra, a kisgyermek-halálozás csökkentése érdekében.
1927 és 1940 között a Stefánia Szövetség párhuzamosan működött a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálattal.

 
Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat (1927.)
 
 
 A szolgálat a Rockefeller Alapítványhoz és Johan Béla nevéhez fűződik, aki kidolgozta a falusi egészségvédelmi munka koncepcióját és gyakorlati megvalósítását. Utalva a nemzetközi környezetvédő zöld mozgalmakra, „Zöldkereszt” Egészségvédelmi Szolgálatnak nevezte el. A szolgálat védőnői 1930-tól olyan képzésben részesültek, mely kettős képesítést adott: ápolónői és védőnői oklevelet. Ennek az volt a célja, hogy az otthoni gondozás során az ápolással kapcsolatos problémák megoldására is felkészítse a védőnőket. Itt egyértelműen és összefüggésében fogalmazták meg e két hivatás különbözőségét és kapcsolódását:
 „Az ápolónő és az egészségügyi védőnő hivatásban igen sok a rokon vonás, csupán a feladatuk és a működési területük különbözik egymástól... Az ápolónő a gyógyító munkában vesz részt, a védőnő ezzel szemben a bajmegelőzés szolgálatába szegődött”
 
 
 A zöldkeresztes védőnők feladatai öt területre terjedtek ki (1930-44-ig):
- anya- és csecsemővédelem
- iskola-egészségügy
 - nemibetegségek és TBC elleni küzdelem
- szegény betegek otthoni ápolásának megszervezése
- szociális gondozás.
 
 
A védőnők a családgondozási szemléletet tartották a legalapvetőbb szempontnak:, megoldani.” „Az általános családgondozás tulajdonképpen összefoglalása és összeegyeztetése a szakvédelmi munkának, a közös cél, az egészségvédelem érdekében.” „Előnyösebb, ha egy védőnő a megfelelő módon a megfelelő időben oktat egy anyát, mintha több oldalról kap sokszor ellentétes tanításokat.”
A védőnői hivatás tudományos alapokon nyugszik, és magas szinten képezték az erre jelentkezőket. „A védőnőt -ahogy az orvost az egyetemes orvostudományra- ugyanúgy ki lehet képezni az egészségvédelem minden ágában...”
A Stefánia Szövetség és a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat 1941-ben egyesült. Ekkor 1044 védőnő látta el az általa gondozott lakosságot, mely akkor megközelítőleg 7 millió embert jelentett. A védőoltásokkal kapcsolatos tennivalók is a védőnői tevékenység részét képezték, melynek eredményeként jelentős mértékben lehetett csökkenteni a fertőző és járványos megbetegedéseket.
 
 
 1948-tól a szolgálat működésében jelentős változások következtek be:
 
- Az egészségvédelmi szolgálat feladatává tették meghatározott körben a gyógykezelést is, mely az addigi gyakorlattól teljes mértékben eltért.(1948.)
- Az Egészségügyi Minisztérium megalakulásával (1950.) egységes irányítás alá került a gyógyító megelőző ellátás.
- A védőnők 1951-től kezdődően fokozatosan bekapcsolódtak az orvosok betegellátó tevékenységébe, és ekkor kezdődött el az a rendszer, mely minden körzeti orvos mellé helyez egy védőnőt.
- Az 1960-as évektől a községi szülésznői rendszert a körzeti ápolónői hálózat váltotta fel. Rövid időszakban a körzeti ápolók is részt vettek a tanácsadáson.
- Az 1960-as és 1970-es évek között jelentős fejlődésnek indult az abban az időben 70 éves Fodor József-i hagyományokra épült iskola-egészségügyi ellátás, ahol a védőnők feladata a védőoltások, orvosi vizsgálatok előkészítése, megszervezése, vizsgálatokon való közreműködés, és bizonyos vizsgálatok önálló vezetése, valamint a dokumentáció vezetése. Egyre nagyobb szerepet kapott az iskolai egészségnevelés.  1973-tól a családi életre nevelésben való részvétel felvilágosító, egészségnevelő előadások tartása formájában bővültek a szolgálat feladatai.
 
 
A védőnői képzés 1975-ben főiskolai szintre emelkedett, az orvosi egyetemek Egészségügyi Főiskolai karán képzik a védőnőket négy évig.
Magyarországon a főiskolai szintű védőnői képzés 1975-ben indult el, amely folyamathoz a nyíregyházi Egészségügyi Főiskolai Kar 1990/91-s tanévben csatlakozott. A képzés ekkor még három éves (6 szemeszter) volt, ami az 1993/94-es tanévben négy éves (8 szemeszter) képzési időre módosult. Jelentős változást eredményezett a védőnők oktatásában a 2000/2001-es tanévben bevezetett kreditrendszer. Egyetemünk, főiskolánk és ez által szakunk jelenleg is nagy kihívásokkal néz szembe, amelyek közül a legjelentősebb az Európai Felsőoktatási Térséghez való csatlakozás részeként, a lineáris képzésre való áttérés.

A Védőnői Szolgálat az Európai Uniós tagállamokban egyedülálló, védőnőképzés, illetve a védőnői hivatás gyakorlása jelenleg csak hazánkban folyik. A védőnő példaértékű munkája, már közel egy évszázados múltra tekint vissza, amely időszakban hatékony, kitartó primer prevenciós munkájukkal bebizonyították, hogy az egészségügy nélkülözhetetlen részét képezik.

A főiskolai oklevéllel rendelkező védőnők megfelelő ismeretekkel, készségekkel bírnak a családközpontú, korszerű védőnői gondozás elvének és gyakorlatának alkalmazásában, különösen az anya-, csecsemő-, nő- és ifjúságvédelmi területen, otthoni és intézeti körülmények között, továbbá egyre jelentősebb szerepet töltenek be az egészségfejlesztés különböző területein, szinterein.

A 2005/2006-os tanév őszi félévében szakunk áttért a lineáris képzésre, tehát az ekkor tanulmányaikat megkezdő első éves hallgatók már egy új, korszerű oktatási rendszerben kezdhetik el tanulmányaikat. A lineáris képzésben a hallgatóknak lehetőségük lesz arra, hogy főiskolai tanulmányaikat egyetemi szinten folytathassák tovább, ugyanis a felsőfokú alapképzésben, (Bachelor, BSc) megkezdett tanulmányok folytathatók a felsőfokú mesterképzésben (Master, MSc), sőt ha valaki tudását doktori szintre szeretné emelni, akkor megvan rá a lehetősége, hogy bekapcsolódjon a doktori (PhD) képzésbe. A Bachelor szintű oklevél a védőnő szakirány esetében alkalmassá teszi a végzett hallgatót arra, hogy a következő ciklusban mester diplomát szerezzen esetünkben például a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskolájában. Ugyanakkor a Bachelor oklevélhez piacképes, gyakorlati ismeretek is társulnak, a hallgatók jogosítványt szereznek meghatározott, speciális (védőnői) tevékenység végzésére. A képzés 8 féléves amelyből az első félév az Egészségtudományi képzési ágon belüli alapozó ismereteket, a második, harmadik félév az alapszakon belüli alapozó ismereteket adja, majd a negyedik félévtől a szakirány specifikus differenciált szakmai anyagok kerülnek sorra a képzésben. Az elsajátított elméleti és gyakorlati ismeretek, képességek birtokában a hallgatók képesek lesznek munkájuk során a család - és közösség központú korszerű gondozás elvének és gyakorlatának alkalmazására elsősorban a nő-, anya-, csecsemő-, gyermek-, és ifjúságvédelmi területen. Tevékenységüket otthoni, családi és prevenciós szolgálati területen fejtik ki.

 A képzés időtartama 4 év (8 félév), félévenként 14 oktatási héttel, előírt órarendi elfoglaltságokkal, valamint meghatározott tematikájú nyári, illetve évközi gyakorlatokkal. A félévek lezárásához a tanterv szerinti foglalkozásokon való aktív részvétel és az előírt vizsgák eredményes letétele szükséges. Az egész képzés szakdolgozat írásával és védésével, valamint írásbeli, szóbeli és gyakorlati államvizsgával fejeződik be.