VIDOR - színházi kritikák

 A 2015-ös Vidor Fesztiválon is volt szerencsénk néhány remek darabot látni. Ilyen volt például A két Korea újraegyesítése, a Ketten egyedül, illetve a Csoportterápia című előadásról alább olvashatják rövid kritikánkat.

A két Korea újraegyesítése

A két Korea újraegyesítése  etűdökből álló, egypercesek sorozata, de van köztük két- sőt háromperces is. A közös nevező: férfi-nő, kapcsolatok, barátság, múló idő. A
díszlettervező mindössze egy képtelenül hosszú kanapét tett a színpadra, és egy-két ajtójelzést, amely annyira jelzés, hogy többnyire mellette járnak ki-be. A színészek hol vicces, hol abszurd-groteszk, hol tragikus figurát öltve siklanak egyik jelenetből a másikba. A közönség végig élvezte a nagyszerű alakításokat, egy eklektikus világba tekinthetünk bele, mély gondolatokat ébresztve a nézőben. A kiváló színészi játéka mindenkit magával ragadt, így a  darab végén nem maradt el a megérdemelt vastaps.

Ketten egyedül

Egy kétfős, sokszor drámai helyzeteket bemutató darabnál, nem könnyű megteremteni a bensőséges hangulatot,  nagy térben, több száz ember előtt még a legjobb színészeknek is izzasztó. Schell és Csányi azonban nagyszerűen helyt állnak, a különleges atmoszféra magával ragadja a nézőt. Játékuk mély átérzésről tanúskodik, a rendezőnő kiváló érzékkel használja a fanyar humor elemeit.  A történet roppant egyszerű, adott a sok csalódástól egy kissé talán megkeseredett pincérnő és egy bohókás ex-szélhámos szakács. Megtetszenek egymásnak, randiznak és lefekszenek egymással. Majd a férfi szerelmet vall, a nő pedig ettől teljesen kiborul. Megrendít minket ennek a két embernek a sorsa,rengeteget csalódtak, hibáztak és buktak már el, de valahogy mégsem adták fel igazán. A darabból nagy sikerű film is készült Al Pacinóval és Michelle Pfeifferrel, Krumplirózsa címmel.

Csoportterápia

Olyan zenés vígjátékot láthatott a közönség, ami drámai pillanatokban is bővelkedik. A darab hat vadidegen emberről szól, akik egy csoportterápiára érkeznek. A karakterek túlzónak tűnhetnek, miközben mégis úgy érezzük, már találkoztunk velük az utcán, a munkahelyen, esetleg a patikában.  A darab figurái pedig olyan gyakori problémákkal küzdenek, mint kisebbrendűségi komplexus, magány, válás vagy testkép zavar, hipochondria,üldözési mánia, kórós hazudozás. A közönség tagjai, akik nyilván átérzik a problémák egy részét, képesek nevetni rajtuk, magukon, egymáson, és persze társadalmon. Ők a hetedik ember a terápián, jelen vannak, egyrészt mint orvosok, másrészt mint betegek. Végül az is kiderül, hogy az orvos is lehet beteg, sőt, az ő gondjai sem sokban különböznek azokétól, akik részt vesznek a terápián.

Harászi Enikő