Túl zajos magány - előadás a Móricz Zsigmond Színházban
[bg|_Cikkek/2016/2016_01/TulZajosMagany|3|176|random|#FFFFFF]
Fotó: Kazai Béla
Bohumil Hrabal
TÚL ZAJOS MAGÁNY
Szövegkönyv: IVO KROBOT
Magyar szöveg (Varga György fordításának felhasználásával):
BOGNÁR RÓBERT, HALÁSZ ANDRÁS
Rendező: IVO KROBOT
Bemutató: 2016. január 23.
Az előadás hossza szünettel együtt kb. 2 óra 30 perc
- Hanta: HORVÁTH LÁSZLÓ ATTILA
- Fiatal Hanta: VARGA NORBERT
- Főnök, bálozó, síző stb.: TÓTH KÁROLY
- Cigány lány, bálozó, csellózó stb.: NYOMTATÓ ENIKŐ
- Mančinka: FRIDRIK NOÉMI
- Érett Mančinka, a díszítő felesége stb.: SZABÓ MÁRTA
- 1. cigány asszony, Princessza, úttörő stb.: PREGITZER FRUZSINA
- 2. cigány asszony, bálozó, úttörő stb.: SZÉLES ZITA
- Hedvička, tanító elvtársnő stb.: KUTHY PATRÍCIA
- 1. professzor, színikritikus, kocsmázó stb.: HORVÁTH SEBESTYÉN SÁNDOR
- 2. professzor, büszke apa, kocsmázó stb: RÁK ZOLTÁN
- Šmoranc költő, úttörő stb.: VICEI ZSOLT
- Költő a késsel, sofőr, fényképező cigány stb.: ILLYÉS ÁKOS
- Hanta bácsikája, emlékező öregúr, szobrász stb.: PUSKÁS TIVADAR
- Šturm sekrestyés, kocsmázó, úttörő stb.: PETNEHÁZY ATTILA
- Pénztáros, gyáros, kocsma bölcse stb.: LAKATOS MÁTÉ
- Statiszta és függönyhúzó, hegedűs stb.: GULÁCSI TAMÁS
1976 nyarán készült el a kisregény. (Magyarul a Gyöngéd barbárokkal egy kötetben jelent meg.) Az első kiadást fél év múlva követte a második, összesen több mint 200 000 példányban kapkodták szét az olvasók. A mű nem minden előzmény nélkül való. Hrabal 1954 októberétől négy és fél éven át az Állami Hulladékbegyűjtő Vállalat egyik prágai üzemében dolgozott. Ott volt munkatársa Jindřich Peukert, volt tornatanár és él-sportoló. A dadogása ellenére nagy dumás (és persze nagy piás) férfiú alakja több néven megjelenik Hrabal írásaiban, és – immár Hantaként – ő a főhőse a Münchhausen című hosszú elbeszélésnek. A felesége szájába adva a szavakat így ír róla Hrabal: „... éktelenül bűzlött a pálinkától meg a sörtől, és utána mozdulni se bírtam, mert bár Hanta úr részegen beszélt, amit mondott, az olyan elképesztően szép volt, hogy döbbenetemben sóbálvánnyá merevedtem.” (Vita nuova; Európa Könyvkiadó, 1993.)