Új remény a devizahiteleseknek

Új csata kezd kibontakozni a devizahitelezés terén, melynek eredményessége vagy eredménytelensége nagyban befolyásolja az összes devizahiteles helyzetét. Egy olyan személy is beszállt a küzdelembe, személyes érintettség miatt. 

 

 

 

Aki ha kellőképpen „ felfújja magát” még akár hatással is lehet erre a küzdelemre. Kiderülhet, hogy ebben a harcban ki a Dávid és ki a Góliát. Úgy érzem magam, mint iskolás koromban, amikor két gyerek verekszik az iskolaudvaron, a többiek körbeállják őket és mindkét felet biztatva jól szórakoznak az eseten. Még akár kárörvendő is lehetnék, amit most nem teszek meg, mert a tét most elég nagy és eredménye  jelentős lehet.  
 
Sok hitel-károsult szemléli a hódmezővásárhelyi polgármester országgyűlési képviselő, frakcióvezető, és még több egyéb titulus viselőjének vergődését az egyik bankkal történő csatájában. Az ügy fonákja, hogy a frakcióvezető csaknem minden egyes felvetése, amelyben megfogalmazza kifogásait a bank eljárásával kapcsolatban kellően helytállónak és megalapozottnak  tűnik.  Mindazon szempontok nagy részét felvetette, amelyben az átlagemberek naponta küszködnek, bizonygatják a bankkal szembeni igazukat, és naponta próbálják megvívni reménytelennek tűnő csatájukat az egyoldalú szerződésmódosításokkal, a horribilis banki kamatokkal kapcsolatba és vég nélkül sorolhatnám meg a felvetett problémákat.  
 
Igaz az az mondás, hogy a legjobb tanulságokat abból tudjunk levonni, amit a saját bőrünkön is tapasztalatunk. A problémát az jelenti, hogy a frakcióvezető csaknem két éves lemaradásban van az eseményekhez képest. Ezeket a problémákat az érdekvédők már a válság kitörése időpontjában felvetették, amelyre az aktuális politika gyakorlatilag az utóbbi  pár hónapot kivéve szinte semmit nem reagált. 
 
A politikai akarat hiánya miatt a PSZÁF mint a jogi igazságosság legfőbb őre jelentős önmérsékletet tanúsított a bankokkal szemben azzal a felkiáltással, hogy bármilyen mélyreható intézkedése megrendítené a banki rendszer működését, széles ívben kerülte a pénzintézetekkel a konfliktusokat. A hozzá beérkezett panaszok túlnyomó többségét visszautasította,. és polgári peres eljárások kezdeményezésére buzdította az ügyfeleket makacsul ragaszkodva ahhoz az álláspontjához, hogy nincs illetékessége az ügyekben és legfeljebb csak kisebb fogyasztóvédelmi panaszokra volt hajlandó reagálni.  
 
Nézzük meg a legjelentősebb felvetéseket amelyet a PSZÁF fogyasztóvédelmi eljárásban vagy saját hatáskörben is elbírálhatott volna, de mégsem tette meg.
 
A bank jogalap nélküli gazdagodása. Ebbe tartoznak a kezelési és egyéb költségek devizában történő elszámolása, a  bankadó költségeinek áthárítása az ügyfelekre. Ezek gyakorlatilag minden devizahitelest érintenek.
Egyoldalú szerződés módosítások, melyek során a bankok hitelszerződésének részévé tették az egyéb banki szabályzatokat, utasításokat, rendelkezéseket, a nélkül, hogy azok részleteit az ügyfelekkel megtárgyalták volna.
Nem vizsgálta a PSZÁF a bankok prudens működösével kapcsolatos szabályokat, a bank által alkalmazott ügyfél-minősítési rendszereket, főleg azok alkalmazásának alapelveit, a fedezet és az ügyfél minősítése közötti korrelációt, melynek következményeként olyanok kaptak hiteleket, akiknek nem lett volna szabad, illetve hogy a fedezetek értékét már jóval meghaladja a  tartozás értéke.
 
Nem vizsgálta a bank illetve az ügyfél közötti kockázat megosztás arányait és mértékét, melynek során a kockázatok nagy része az ügyfélnél csapódik le.
 
Ezen kívül még jó néhány dolgot nem vizsgált a PSZÁF, amit viszont kellett volna. Ha a Miniszterelnök Úr kiadta volna utasításba, hogy a PSZÁF végezzen alapos vizsgálatot, akkor a már most is hatályban levő törvények alapján is orvosolni lehetett volna a hitelesek problémáinak többségét. E felhatalmazás hiányában a PSZÁF úgy tett, mintha tenne valamit, de igazából nem töltötte be a piac védelmének legfőbb szerepét.
 
Természetesen a kormányzat is elmulasztotta megtenni kötelező „házi feladatát”  amely a végrehajtási költségek megnyirbálása, a PSZÁF megerősítése, a Pénzintézetekről szóló törvény megreformálása területén még mindig fenn áll.  
 
Sok sikert kívánunk Lázár János frakcióvezető úrnak, hogy kellő  kitartással, megfelelő mennyiségű jogász bevonásával, tekintélyének és befolyásának igénybe vételével megoldja Hódmezővásárhely eladósodottságának problémáját, hiszen ennek eredményességét minden bizonnyal a többi hiteles is fogja érezni. Érdekes kísérlet lehet, hogy az ország egyik legbefolyásosabb embere hogyan állja meg a helyét az egyik legerősebb, nem kevés „hátszéllel” rendelkező  bankkal szemben. 
 
 
Kovács László
 
főtitkár
 
Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület