Az ember tragédiája a Móricz Zsigmond Színházban

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA

A Móricz Zsigmond Színház előadásában:

„Álmodtam-é csak, vagy most álmodom,

És átalán, több-é, mint álom, a lét,

Egy percre, mely a holt anyagra száll,

Hogy azzal együtt végkép szétbomoljon?

Miért, miért e percnyi öntudat,

Hogy lássuk a nemlét borzalmait?”

(Ádám, Tizenötödik szín)

„Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad s önerejére támaszkodva cselekedni kezd: az emberiség legnagyobb s legszentebb eszméin végig egymásután cselekszi ezt. Igaz ugyan, hogy mindenütt megbukik, s megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényegében rejlik, melyet levetni nem bír (ez volna csekély nézetem szerint tragikum), de bár kétségbeesve azt tartja, hogy eddig tett minden kísérlet erőfogyasztás volt, azért mégis fejlődése mindig előbbre s előbbre ment.” (Madách Imre)

Madách emberiségkölteménye a magyar drámairodalom egyik legismertebb és legproblematikusabb, egyedülálló darabja. Örökérvényű kérdésekkel foglalkozik, az egész univerzumot átfogó kérdéseket vet föl az emberiség sorsáról, választásairól, lehetőségeiről. Sűrű, bonyolult, izgalmas szövet, melyben a címben jelzett tragédián át a líráig, szatíráig, groteszkig minden szín és tónus megtalálható. Színpadi megvalósítása, a monumentális műhöz méltó színpadi nyelv megtalálása, érvényességének, szépségeinek megmutatása igazi kihívás rendezőnek, társulatnak egyaránt.