Közel 20 éve üzemeltetünk Állatotthont, kezdetben a sóstói Fekete-dülőn, évek óta pedig a Csatorna utca 2. szám alatt. A megyében próbálunk eleget tenni vállalt kötelezettségeinknek, azonban a 130 férőhelyes Állatotthonnak meg van azon hátulütője, hogy fizikailag képtelenség ennél több állatot, biztonságosan és megfelelően elhelyezni.
Fennállásunk óta 100 % fölötti a kihasználtságunk, egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk, folyamatosan próbálunk segíteni a hozzánk fordulókon, kisebb-nagyobb sikerrel. Azonban minden éremnek 2 oldala van. Beszélhetünk sikerekről, beszámolhatunk boldog végkifejletekről, ennek ellenére nap-mint nap rengeteget dolgozunk azért, hogy a következő napnak is neki tudjunk vágni!
Ezeket az erőfeszítéseket kevesen látják át/vagy szeretnék látni. Közhasznúsági jelentéseink publikusak, ezekből is kiderül, hogy mire, mennyit tudunk és fordítunk a SZJA 1%-ból, az évközi adományokból, örökbe fogadásokból, a pályázati pénzekből. --ezek az anyagi oldalak.
Azonban ne felejtsük el a személyi jellegű „ráfordításokat”. Alapítványunk jelenleg 9 fő, állandó dolgozóval büszkélkedhet, akik megtesznek mindent azért, hogy az Állatotthon megfelelően karban legyen tartva, hogy a bekerült állatok semmiben ne szenvedjenek hiányt, hogy az utcán kóborló, bajba jutott állatkák minél hamarabb megfelelő ellátásban részesüljenek.
Azonban, fizikai határainkat még a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudjuk megnövelni. Az Állatotthonba, a telt ház miatt nem tudunk folyamatosan újabb és újabb állatokat fogadni. A gazdás, vagy kóbor ebek és macskák bejelentőinek igyekszünk kivitelezhető, megvalósítható alternatívákat felajánlani, de itt is szükség van a megértésre és segítőkészségre. Egy civil szervezet egymaga nem képes megváltani a világot! Egyenlőre szélmalomharcot vívunk.
Csak remélhetjük, hogy az emberek gondolkodása, állattartási kultúrája éveken belül megváltozik, ezért Mi is igyekszünk minél többet megtenni. De addig, amíg a tőlünk visszautasítást kapott, felháborodott „állattartók”, és „gazdák” úton-útfélen kidobják, elhagyják, dobozba kiteszik, vagy kikötik az Alapítványhoz kutyáikat, macskáikat, addig marad a kisebb-nagyobb örömökkel megélt, ám néha napján elkeseredett harc.
Természetesen szeretném megköszönni az értünk tett önfeláldozásukat, azon támogatóinknak, partnereinknek, önkénteseinknek és állatbarátainknak, akik tűzön-vízen át kitartanak mellettünk, megértik problémáinkat, lehetőségeikhez mérten segítséget nyújtanak, és nem utolsó sorban szeretik az állatokat!
Dankó Dóra
Állatotthon vezető