Ugyan a szervezők, nagy hangsúlyt fektettek a vírus elleni rendeletek betartasára, de a hangulat ettől magasabb volt. Az is igaz, hogy ezen ünneplés megtartását a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület szorgalmazta először, mert így akarták megköszönni Péternek azt a sok megtartott irodalmi előadást, ahol részt vett. Sokoldalú írók-költők versei és prózái hangzottak el úgy, hogy Péter beleszőtte az életútját. Be kell vallani, ilyen még nem volt. Péter több mint ötven éve jár a kultúra útján. Irodalmi esteken, könyvbemutatókon állandó vendég. Nem hiába, hisz a színjátszás az ereiben folyik. Imádja kishazánk összes költőjét és íróját. Nála a könyv mindennapos lételem.
Nemcsak Péter adott (irodalmi) ajándékot a megjelenteknek, hanem ő is kapott az Egyesület női dalkórusa köszöntése mellé. A hangos taps és jókívánságok könnyeket csaltak Péter szemeibe. A rendezvény végén csak ennyit mondott, ahogy beszélgettem vele: „Széthulltam arra az egy darabra, ami mindig is voltam. Egy emberre, aki él-hal a kultúráért. Ez éltet engem. Tapssal köszönik meg, ahogy átadom az irodalom minden bugyrát. Ez voltam, és leszek mindig.”
Sok egészséget és boldogságot kívánunk nagyon sokáig, Illyés Péter!
Hajzer Andy