Erős darab. Igazi ír dráma - kettős érzelmeket csihol: hol a gyomrunkban érezzük a fájdalmat, hol hatalmasakat nevetünk. És utána gondolkodunk, hogy milyen is az élet és milyen előítéletesek vagyunk. Ha valaki – úgy, ahogyan Billy –, ki tud szakadni egy perspektíva nélküli közösségből, ahonnan senkinek nincs kitörési esélye, és ha éppen a látszólag legalkalmatlanabb embernek jön össze, az olyan dramaturgiai fogás, mintha egy tündérmesében lennénk. McDonagh a szerző elhitetni a nézővel, hogy majd Billynek sikerül, hogy megvalósítsa élete álmát, aztán vissza is vonja: és milyen lehet szerencsétlennek visszatérni oda, ahonnan elvágyódott. Egy dolog tartja benne a lelket, ha összeszedi a bátorságát és randevúra hívja szerelmét, Helent. A darab szereplői nem tudják kommunikálni érzelmeiket, s mindenki falat von maga köré, mert ha gyengének mutatkozik, valaki ezzel mindig visszaél. Örömük abban van, hogy egymást bántják, egy fogyatékos pedig könnyű céltábla. Talán ezért is Billy a legérzékenyebb figura, nem véletlenül mondja ki ő a darab kulcsmondatát: itt mindenki más is kripli, ha kívülről nem is látszik annak.
Harászi Enikő
Fotó: Kazai Béla